Turbuly Lilla meséi és versei

Rózsabogár

Olyan meleg nyári nap volt, hogy Tomi legszívesebben fagyiban fürdött volna – eperben vagy vaníliában, ezt nem is volt olyan könnyű eldönteni -, mindenesetre nem a diófa lombja alá kitett, dedósoknak való kék műanyagmedencében. Nem volt nagyobb a nagyi mosogatódézsájánál, és ha túl nagy lendülettel toccsant bele az ember gyereke, alig maradt víz az alján. Mint például most. Így aztán Tomi kedvetlenül kecmergett ki belőle, és elindult a málnás felé, hátha megérett már egy-két szem ebben a nagy hőségben.
Ahogy arrafelé sétált, egyszer csak látott valamit megcsillanni jó messzire, túl a kert végében húzódó orgonabokrokon, túl a réten, a forróságtól kiszáradt patakon, túl a hatalmas tölgyfán, ami a rét túlsó végén állt őrt már talán száz éve is, sőt, még a közelebbi kis dombon is túl, a távolabbi nagy domb hajlatában.

Csík Mónika meséi és versei

A Repülő házak utcája

Töppentyű unottan ereszkedett le a nagyutca lejtőjén. Rózsaszín topánba bújtatott bal lábával időnként toppantott, ha úgy találta, hogy a rollere veszített lendületéből. Tarkára mázolt, kopott jószág volt ez a roller, az első kereke meg is görbült picit, amikor Töppentyű elbambult a fagylaltos előtt haladva, így későn vette észre az úttesten átvonuló süncsaládot, s hogy el ne gázolja valamelyiküket, a közeli bokorba kormányozta a rollert. Neki mindössze szőke copfja bomlott ki, de a járgányon csúnya nyomokat hagyott a bokor. A kerékbe kapott nyolcas miatt úgy érezte az ember száguldás közben, mintha hullámvasúton ülne. Töppentyű így is szerette a rollert, a nagyutcát viszont utálta. Úgy érezte, a világ legegyhangúbb utcájában él, ahol a piros téglával kirakott, egyforma házakat alig lehet megkülönböztetni egymástól, és az ott lakók szinte beleszürkülnek a nagy unalomba.

Vig Balázs meséje

A rettegő fogorvos (részlet)

1.

A Zománc utca 20.-ban rendel a félelmetes Fognyűvő doktor. Rebesgetik róla, hogy gyerekeket eszik. Gyerekeket, akik élnek-halnak az édességért, de fogat mosni, azt már nem szeretnek olyan nagyon. Elmesélem, hogy mit csinál velük, de csak azoknak, akik nem ijedősek. Akik félnek, vagy egyenesen gyáva kukacok, azoknak máris eljött a mese vége, tessék menni aludni! De előtte még: fogmosás! Nézzünk körül, maradt itt még valaki, aki gyáva? Nincs senki? Jó, akkor tehát folytathatom.

Tóth Ágnes versei

Március

Hófoltos réten,
hóbortos fényben,
trillázó, cikázó
erecske kéken.

Barkaág pelyhe,
hóvirág kelyhe,
holdsugár, napsugár
selyemfekhelye.

Galuska László Pál meséi

A Titkok Birodalma
Mesejáték
(részlet)
1. SZÍN: A GYERMEKSZOBÁBAN
1. jelenet
(Brumi és Lóránt)
(A színen megjelenik egy ütött kopott játékmackó.)
Brumi: Csuprom, csuprom, mondd meg nékem, hol tűntél el, a fenében? Juj, ez nagyon csúnya volt. Mondjuk szebben, hátha meglesz az a fránya csupor. Csuprom, csuprom, mondd meg bátran, hol tűntél el, a csodában? Csuprom, csuprom… (megtalálja) azért mondom! (beleszagol) Hmmmm! Ó, de pompás illata van! (fölemeli a csuprot, és beledugja fejét, hallani, ahogy csámcsogva falja a mézet) Pompás… csamm, csamm!… nagyon jó… nyamm, nyamm, nem is tudom, mikor ettem… hamm, hamm, ilyen pompás mézet… csamm, nyamm, utoljára… No, ez elfogyott… Az utolsó cseppig. (megpróbálja a fejét kihúzni a csuporból, de beszorult) Hoppá! (újra próbálkozik) Ejnye! Csak nem?.. Hűha! Jajjaj! Jajjajjaj! Beszorultam! Beszorúúúúltam! Mi lesz most velem, brum, brum! Soha többet nem találom meg a szegény bozontos mackó-fejemet! (irgalmatlan ordítás hallatszik) Mi volt ez? (ismét ordítás, de már közelebbről) Jaj nekem! (reszketni kezd) Hová bújjak? Hová legyek? (Bejön Lóránt, a játékoroszlán. Brumi elbújik.)

Dóka Péter: Lázánó és Bíborka

A leghidegebb téli éjszakákon, amikor a zajok és a hangok is megfagynak, néha feltűnik egy furcsa alak az utcán. Szinte meztelen, csak apró, hófehér nadrágot visel, s nagy fekete csizmát a lábán, amellyel házakat lép át. Futhatsz utána, sose éred utol, kiáltozhatsz utána, meg se hallja. És ahol elhalad, megolvad a jég, csizmája nyomait tócsák őrzik. Valaha úgy hívták, a jótevő, de már régen nincsen neve, elvesztette azon a napon, amikor megpróbált segíteni Bíborkán.
Mindez a távoli északon történt, a Zuzmó-hegység lábánál, Hidegföldén, ahol még a jegesmedvék is állandóan köhögnek. Hidegfölde királya akkoriban a híresen rosszkedvű Mínusz király volt. Nem csinált semmit, egész nap fűthető trónszékén ült, zsályateát ivott, és didergett.

Prágai Tamás meséi

Vadállatok a kabátzsebben
(részlet)

1

Csoma Gábor eloltja a villanyt és mesélni kezd

Egy este Csoma Gábor, miután lekapcsolta az állólámpát, mesélni kezdett fiának, Csoma Csombornak. A lámpában amúgy is takarékos izzó pislákolt, villanyoltás után szinte sötétben maradt a szoba. Csak a paraffinmécses fénylidérce ágaskodott, hosszú árnyékok táncoltak a falon, a könyvespolcon és a faliszőnyegen.
Csoma Gábor kutatómérnököt barátai és ismerősei gyerekkora óta Pepitának hívják. Egy jellegzetes mintázatú pantalló, vagyis hosszúnadrág miatt ragadt rajta ez a név. Igazság szerint most már jobban is kedveli ezt a nevet, mint azt, hogy „Csoma Gábor”.
Pepita és Csombor szerette a fejből mondott, a világról és róluk magukról szóló meséket.
Mondhatni, elsősorban a saját magukról szóló meséket szerették, olyasmit, hogy „Pepita és Csombor lemegy Túró Rudolfot vásárolni a kisboltba, és út közben találkozik a Zöld Disznóval”, és más effélét.
Csakhogy ez a mese nem így kezdődött. Nem Pepitáról és Csomborról szólt – hanem egy bizonyos Inciről és az anyukájáról. Ez a név jutott Csoma Gábor eszébe. Talán ő sem tudta volna megmondani, hogy miért éppen ez. De Csombor kíváncsi volt erre a mesére is.