Pacskovszky Zsolt: eSeMeSe

Egy gombnyomás, és már repült is kifelé. Odakint zsongott a tavasz, verőfényben szikrázott a világ. De ő nem is tudta, milyen szerencsés. Nem tudta, hogy sok társának a tél vacogtató hidegében kell átsuhannia a városon. Vagy éjszaka, amikor az utcákból csupán fényfoltok látszanak. Vagy záporesőben, villámok között, süvítő szélben, kavargó viharban. Egy SMS-nek nagy mázlira van szüksége ahhoz, hogy röpke útja során ne az elemekkel hadakozzon, hanem kedvére bámészkodhasson.
Szerencse ide vagy oda, az első pillanatban úgy megrémült, hogy csaknem a betűk is összekeveredtek benne. Látta, hogy egyenesen egy ablaküveg felé száguld, és mindjárt nekiütközik. Apróra húzta magát, de csodák csodájára olyan könnyedén hatolt át az üveglapon, mint a napsugár. Odakint volt! Kint a világban.

Mesemustra karácsony- Dóka Péter: Lázország

DÓKA PÉTER
Lázország

Át kell ugranom a tűzfolyót, csak így menekülhetek meg. Vörös a vize, elönt az izzadság, ahogy fölé hajolok. Át kell jutnom a túlsó partra, ott már tél van, szitál a hó, fénylő jégutak kanyarognak, és várnak rám csillogó, hideg angyalok.
Hátrálok, ameddig lehet, aztán futni kezdek, a forró gőz egyre közelebb ér, s amikor elrugaszkodom a földről, hirtelen elborít. Repülök a víz felett, de a hófehér part messze van, már zuhanok, lángol a bőröm, aztán körbevesz a nyúlós, vörös víz…
Arra riadok fel, hogy nagyapa ordít. Erre gyakran riadok fel, és anyának is megmondtam, hogy nem jó így ébredni, de ő azt felelte, el kell fogadni.
– Miért kell elfogadni? – kérdeztem.
– Mert a nagypapád alkoholista – mondta anyám.

Nógrádi Gábor, Papa könyve

Éppen kijöttem a szobából.
Pontosabban: a szobánkból, ami lüke-Bibi húgommal közös, mióta Papa elfoglalta az enyémet. (Kösz, Papa!)
Szóval, éppen kimentem a nappaliba a szobánkból, hogy sürgősen keressek valami csokit, kekszet stb. életem nagy fájdalmaira, amikor Papa jobb tenyerét hirtelen a mellemnek támasztotta és megállított.
‒ Tudod, miért unatkozol, Samukám? ‒ harsogta az arcomba. ‒ Mert nincs egy jó könyved!
Mit mondjak? Felforrt az agyvizem.
‒ Egy: nem unatkozom! ‒ vicsorogtam. ‒ Kettő: van jó könyvem! Három: ne Samukázz folyton! Nem vagyok Samu! A keresztnevem: Adorján! Szótagolva: A-dor-ján!
(Mondjuk, utálom a nevemet, de a Samukázást még jobban!)