Jeli Viktória- Tasnádi István: Rozi az égen (részlet)

Rozi az égen, Pagony Kiadó, 2010. Illusztrálta Kun Fruzsina.
(részlet)

“Éjjel a csillagos ég alatt felfohászkodsz: Mily nagy a világ!
De ládd: egyetlen gondolatod a legtávolabbi égitesten is túlfut pillanat alatt.
Egy gondolattól a másikig végtelenül hosszabb az út, mint csillagtól csillagig.”
Weöres Sándor: A mozdulatlan utazás

1. Fejezet
Az elveszett szülinap

– Ez a legrosszabb napom!!! – zokogta Rozi az ágya fölött lógó plakátsüni képébe.
– A legeslegeslegrosszabb!!!
Engem senki nem szeret, és mindig ezt csinálják! MINDIG!
– Süni továbbra is érdeklődve szemlélte a pipacsvörös képpel ordító kislányt, de semmiféle részvét nem tükröződött a tekintetében. Rozi felháborodottan ledobta magát a földre, háttal az undok plakátsünnek.
– Utálatosak. Anya is – gondolta, mert ezt már nem volt kedve hangosan kimondani. Tudta, Anya hallja minden szavát, csak úgy tesz, mintha nem hallaná. – Mindig ezt csinálja – fűzte tovább gondolatban. – Felbosszantja az embert, aztán mikor végre sikerül neki, akkor direkt kint trónol a vacak konyhájában, mint egy izé… egy konyhai ló. Igen, egy ló.
Ezt nagyon találónak érezte. Kicsit el is mosolyodott, mert ez azért mégiscsak vicces volt: Anyaló; néha meg kell patkolni, mert fáj a lába, ha sokat koptatja az aszfalton. Csakhogy Rozit nem olyan fából faragták, hogy hagyta volna magát eltéríteni egy kósza Anyalóval, mikor igazi sérelemről volt szó. És most bizony komoly sérelem esett. Ugyanis ma volt Rozi születésnapja.

Mesemustra karácsony- Finy Petra: A télember

FINY PETRA

A télember

A télember legendáját minden szülő elmesélte gyermekének a hegyek között.
Hogy mennyire volt igaz, és mennyire nem?
Ezt nem lehetett tudni, de a felnőttek suttogó hangja és tüskéssé nyúlt árnyéka, miközben a télemberről beszéltek, kellemes borzongással töltötte el a gyerekeket.
Újra és újra elmeséltették hát a télember furcsa történetét, amely így szólt.
Élt egyszer az Északi-sark egyik leghidegebb jégtábláján egy varázsló, akinek a hideg volt a mindene.

Mesemustra karácsony- Böszörményi Gyula: Farkas; Betemetett a nagy hó

BÖSZÖRMÉNYI GYULA

FARKAS

Egyet mondok, de az kerek…
Történt egyszer, hogy akkora tél telepedett a tájra, ami még a jegesmedvéket is arra bíztatta, hogy bekopogtassanak az emberek ajtaján, meleg szállást kérve. A hófehérbe öltözött erdő közepén, düledező kunyhójában egyedül élt Üleprúgó Ragacsinszka, a méltán népszerűtlen boszorkány. A banya igen zárkózott természetű volt, s ha valaki mégis a viskója közelébe merészkedett, azt nyomban varázslatos csillagokat termő fenékberúgásokkal noszogatta távolabb. Mikor azonban oly hidegre fordult az idő, hogy az erdő fái a fagytól kezdtek durrogva meghasadozni, Üleprúgó Ragacsinszka rádöbbent: nincs mit ennie! Kitoporgott hát a hóba, s ahogy ott hallgatta gyomrának szomorú korgását, a közelben hirtelen felvonyított egy farkas.

Mesemustra karácsony- Lackfi János: Karácsonyi lépdelős

LACKFI JÁNOS

KARÁCSONYI LÉPDELŐS

Szájban cukor, lenn
hó ropog,
s ha rámroskadnak
bő ködök,
mint a fenyők, úgy
bókolok,
időnként vissza-
hőkölök.
A glóriám egy
bőrkalap,
árnyékom egy vad
szélkelep,
ha rám kiáltasz:
VÉDD MAGAD!,
ijedtemben sok
fényt nyelek.

Mesemustra karácsony-Murányi Zita: Hullahopp; Bújék

MURÁNYI ZITA

Hullahopp

Nagyon szerettem volna egy hullahopp karikát karácsonyra,
a jézuska mégis egy bordásfalat hozott.
Nem hiszem, hogy tévedett volna, csak a nagy kapkodásba
véletlen összecserélte az ajándékokat. A világ túlsó felén egy másik
kislány, most épp olyan szomorú, mint én. Amikor megfedi
az apukája, hogy egyen szépen és ne turkálja az ünnepi
lakomát, lehet, hogy pont a bordásfalamra gondol.
De az ilyesmit nem értik meg a szülők.
Nekik csak az a fontos, hogy üres legyen a tányérod
és dicsérd meg a főztjüket, ha nem ízlik, akkor is, ahogy
ők teszik egymással. Azt hiszem, emiatt nem veszik észre a különbséget
hullahopp és bordásfal között.

Mesemustra karácsony- Dóka Péter: Lázország

DÓKA PÉTER
Lázország

Át kell ugranom a tűzfolyót, csak így menekülhetek meg. Vörös a vize, elönt az izzadság, ahogy fölé hajolok. Át kell jutnom a túlsó partra, ott már tél van, szitál a hó, fénylő jégutak kanyarognak, és várnak rám csillogó, hideg angyalok.
Hátrálok, ameddig lehet, aztán futni kezdek, a forró gőz egyre közelebb ér, s amikor elrugaszkodom a földről, hirtelen elborít. Repülök a víz felett, de a hófehér part messze van, már zuhanok, lángol a bőröm, aztán körbevesz a nyúlós, vörös víz…
Arra riadok fel, hogy nagyapa ordít. Erre gyakran riadok fel, és anyának is megmondtam, hogy nem jó így ébredni, de ő azt felelte, el kell fogadni.
– Miért kell elfogadni? – kérdeztem.
– Mert a nagypapád alkoholista – mondta anyám.

Mesemustra karácsony- Zágoni Balázs: Barni és a három angyaljárás

ZÁGONI BALÁZS

Barni és a három angyaljárás

A téli vakáció előtti utolsó napon Barniék angyalost játszottak az iskolában. Előző nap mindenki felírta a nevét egy papírlapra, és bedobta a tanító néni szőrsapkájába. Ő jól összekavarta, majd minden gyerek kihúzott egy nevet. Barni nagyon szerette volna, ha Sarolta nevét húzza, de nem így alakult: Istvánkáét húzta. Iskola után hazafelé menet arról beszéltek Apával, hogy mivel lehetne őt meglepni? Végül a vízfesték mellett döntöttek, mert Istvánka nagyon szeretett festeni, és olyan vastagon szokott mázolni, hogy két festéssel már ki is ürítette a készletet.