BÖSZÖRMÉNYI GYULA
Sünszigor
Álmomban láttam én egy pöttöm süngyereket, ki csatakos réten járva jól berekedt, s láza lett az éjjel. Mamája kezelte őt teával, forró berkenyével, minek illata belepte a szobát, gyógyítgatva ezzel a kis beteg torkát. A lurkó levélből vetett, puha ágyra heveredett, tüskés hátára takarót kapott, s mély álomba szenderült legott.
S mit látott e lázas, pisze süngyerek, ki megfogadta: többé pocsolyába nem hempereg? Álmot látott, furát és mesést, mi úgy tetszett neki, hogy délig halasztotta az ágyból felkelést. Álmában nénje és mamája azon vitázott, hogy a gyerek, ki egészségére nem vigyázott, kaphat-e ajándékot, ha jő a nap, mikor ezüsthasú felhők ontják a hűs havat.
– Karácsonyra ajándék dukál! – szólt a sünmama, de a nénje rögtön replikál:
– Nem úgy van az, ha a gyerek rossz és ravasz! Megmondtuk neki világosan: hazajönni piszkosan és sárosan a csínytevés jele! Az ilyen gyereknek karácsonyeste még jó, ha üresen marad a keze!
– Legyen szíved – kérlelte őt a mama. – Még jobban megbetegszik, ha egy kis sár miatt mindenki vele veszekszik. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
