Both Gabi meséje

Fürdőmese
A vízi ördög

Te találkoztál már a vízi ördöggel? Én ismertem őt. A kád alatt lakott, úgy hívták: Hömpöri. Ott ücsörgött naphosszat a lefolyóban, és az esti fürdésre várt türelmesen. Amikor pancsolás után a gyerekek kihúzták a kádból a dugót, Hömpöri kinyitotta a száját, és mohón magába hörpölte az örvénylő vizet meg a játékfoszlányokat.
– De finom ez a papírzsepi! Hmmm, micsoda mennyei babahaj! Plüsshús nincs ma? – kiáltotta csalódottan.
A vízi ördög mindig nagyon jóllakott az esti fürdés után. A gyerekek anyakája hiába kérte tőlük, hogy csak kádba való játékokat vigyenek a fürdéshez, csakazértis magukkal cipelték kedvenceiket. A babák haja a sok mosástól kihullott, a papír zsebkendő szétmállott a vízben, a plüssjátékok pedig nem bírták a hosszú áztatást, egyik-másik kihasadt – az ő húsukat különösen kedvelte Hömpöri.
– Legalább papírzsepit ne tegyetek a kádba, mert eldugul a lefolyó! – kérte anyaka.
– Olyan szép, amikor szétmállik! – feleseltek a kicsik minden alkalommal.
– Tényleg szép – mélázott el egy pillanatra anyaka. – De mi lesz velünk, ha elönti a fürdőszobát a víz? – kérdezte kétségbeesetten.
– Uszodát nyitunk, vagy veszünk bele halakat! – kotnyeleskedett a nagyobb lány.
– Mindig úgy félek, amikor folyik a víz lefelé, hogy elvisz az örvény magával, és bekap a vízi ördög! – szepegte a kisebbik.
– Ne aggódjatok, én majd legyőzöm azt a vízi izét a kardommal! – vitézkedett a kisöcccsük.
Hömpörinek azonban ekkor még esze ágában sem volt kidugni a fejét a lefolyóból. A hosszú tél során a vízi ördög nagyon meghízott, és bekövetkezett az, amitől mindenki félt: eldugult a lefolyó! A víz nőttön-nőtt a kádban, Hömpöri annyira el volt telve enni- és innivalóval, hogy kiadta magából a felesleget. Az ördög bendőjében lakó HabBoszorka pedig feketére festette a vizet. A boszi fürdőzés közben egy rút dalt recsegett megállás nélkül:
„Dagonya, dagonya! Bumm-hab-bumm!
Adj ki mindent magadbull!
Fekete a malacbőr!
Nem vagytok ti malacból!
Dagonya, dagonya! Bumm-bumm-bumm!”
A gyerekek sikoltoztak, először a félelemtől, majd a boldogságtól, amikor meglátták a hömpölygő, fekete vizet.
– Mi ez a malacól? – kérdezte az anyakájuk, amint belépett a fürdőszobába. Látva az áldatlan állapotot, sietve elővette a vécépumpát, és nagy nehezen visszaparancsolta a szennyvizet a lefolyóba. A vízi ördög – félelmetes szörcsögések közepette – hanyatt-homlok menekült a pumpa elől, és vele iszkolt a HabBoszorka is. Azóta sem látta őket senki.
De azért a kisebbik lány minden este sokáig bámulta a kád széléről a lefolyóba zúduló vizet. „Ezeknél a vízi ördögöknél sohase lehessen tudni!” – suttogta olyan halkan, hogy csak a mélyben nyugvó plüssjátékok hallották a sóhaját, meg persze én.

Reklámok

1 thought on “Both Gabi meséje

  1. Jaj, de jó! Olyan igazi tanulságos fürdővizes mese. Jó, ha tudja minden gyerek, hogy ez a “Hömpöri” mindenkinek a kádja alá bepartizánkodik és sóvárogva vár mindenféle maszatot-kacat darabot, elázott micsodákat. És ha nem vigyáztok , akkor egy napon óriási böfögéssel elő fog törni belőle minden oda nem való dolog, aztán megnézhetitek mennyi kárt és bosszúságot okoz majd nektek is. Ezért vonjátok le a tanulságot Both Gabi meséjéből és ha fürödtök, ne vigyetek magatokkal semmilyen elázható játékot a kádba!

Hogy tetszett?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s