Sohonyai Edit: Kockacukor (részletek)

A részletekért köszönet a Móra Kiadónak.

Dongó kutya elaludt. Hihetetlen pozíciókban képes elszunnyadni: most például hanyatt fekszik Cukor ágyán, miközben nagy feje már lelóg, fülei a levegőben… Szeme és szája félig nyitva, és jól hallhatóan hortyog. A gazdi elérzékenyülve fi gyeli: olyan kis izé… – hogy milyen kis izé, azt nem tudná bővebben kifejteni,
olyasfajta késztetés lesz úrrá rajta, amiben benne van az erőteljes csikizés, dögönyözés és füleinek körkörös tekergetése is.
„Hogy lehet valaki ilyen lüke?”
Néha billegnek a szétálló végtagok, valószínűleg álmában járkál. Egyszer egy hirtelen mozdulattól tuti fejre esik. Hiába, Golyóval ellentétben nem egy intellektuális alkat. Ráadásul identitászavara van: néha nincs tisztában a méretével, erejével és fogaival, néha pedig nagyon is tudatában van a méretének, erejének és fogainak. Egyik végletében csivavának képzeli magát: bárkinek az ölébe ugrik, így követeli ki, hogy a laposra nyomódó áldozat
foglalkozzon vele. Sőt imádja, ha babának tekintik. Kockacukor egész ruhatárat varrt Dongónak, és minden kreáció remekül áll rajta. Dongó mint öreg, kendős-szemüveges nénike. Dongó mint tavasztündér, fején virágból font koszorúval. Micimackó.
Baseballsapkás, vastag nyakláncos rapper. Ahová ülteti, ott marad, csak simogassa, vakarássza közben a bőrét, ezért még a hosszadalmas körömlakkozást is képes elviselni. Másik végletében azonban nem babakutya, hanem nagy, veszedelmes alfahím, aki igaz, hogy vérvörösre lakkozott körmök kel, de bárkinek leugatja a fejét a kutyafuttatón.
És szereti a humorát. Egy dobermannak nem csak amolyan szokványos tündér háziállat modora van, ami a kutyahús nyers fogyasztására ihleti elfogult gazdáját:
„Mindjárt megeszem ezt a büdös kis dögöt!” A dobermannoknak kekec humoruk van. Előfordult például, hogy sétálás végeztével „Lábhoz!” felszólítással behívta a kutyát, aki mindjárt ott termett előtte. Ő meg nyújtotta a kezét, hogy beakassza a karabinert a nyakörv karikájába, azonban mielőtt ezt megtehette volna, Dongó fél lépéssel odébb szökkent. „Ne máár!” – szólt rá Cukor, de Dongó vigyorogva a fejét rázta, mintha azt mondta volna: „De máár!”, megismételte újra meg újra és újra és ezt a szökellő mozdulatot.
Először nevetett rajta, aztán elkomorult, végül már majdnem sírt, mert eredménytelenül üldözte kutyáját körbe-körbe a lakótelepen. Egészen addig, míg Dénes apu meg nem jelent a színen. Aki nem üvöltött, csak halkan szólt: „Dongó! Ide!” ire a kutya lapos kúszásba igazodott, és onnét pisszenést se hallatott.
És mindez azért, mert a kutya tudja, hogy neki, Kockacukornak akaratgyengesége van. Nem falkavezér, csupán haver, s ebbe a kapcsolatba simán belefér egy kis ugratás. Istenem, mitől lesz valakinek erős akarata? Születési adottság? Vagy elhatározás kérdése? Erős akarattal elhatározom, hogy mától erős akaratom lesz?
És az erős akarattal teljesíti be az ember a kívánságait, ugye?
Hm… Lássuk, mit is kívánhatna? Mondjuk, hogy hipp-hopp, erőlködés nélkül lefogyjon?
Jó, legyen! Ezzel az erős akarattal ezennel elhatározza, hogy lefogy. Ezért, hogy edzésben legyen frissen megszerzett elszántsága, kiténfergett a konyhába, és kinyitotta a hűtőt. Micsoda káprázat fogadta a polcokon! Felvágottak, sajt, üdítő, puding, tejberizs és valami főzelék.
– És most mosolyogva becsukom az ajtót! – mondta ki hangosan, hogy ő maga is hallja.
Kiadta karjának az utasítást, látta kezét a hűtőszekrényen, és figyelte a kecsesen hajlító mozdulatot. Valahogy olyan szürreális az egész. Az ezernyi szín a hűtőgépben, az ajtó mozgása, mozgás a mozdulatlanságban, és az ő keze. Milyen furcsa, hogy neki van keze! És a kezén öt ujja! Olyan, mint egy gímszar vas agancsa, ha felemeli. Mindjárt eltűnnek az ingerlő színek. És ennek a kéznek mindez hatalmában áll! Hatalmában áll, hogy alapvető színeitől fossza meg a konyha élővilágát! Juj, már majdnem megtörtént, mikor észrevette, hogy az ajtó oldalsó fiókjában egy köteg Túró Rudi lapul. Azt a mindenit! Most mi legyen? Az eleddig lendületes mozdulat félbeszakadt.
Kockacukor lelki szemei előtt látta, hogy egy guillotine pengéje döngve lecsapódik, a feje pedig egy kosárba zuhan. Elvégre egyszer élünk. És ő nem veszítheti el a fejét! Vagyis harcedzett akaratpengéje segítségével kiemelt egy, azaz egy darabot a kötegből, és finom, mondhatni kéjes mozdulatokkal elkezdte lemezteleníteni a Rudi csodás testét. Istenem! A csokoládén apró, mintegy gyöngyökben mutatkozó hűvös fuvallat borzolódott. Kockacukor és Túró Rudolf között a vonzalom egyre fokozódott. Egy pillanatra beléhasított, milyen izgatóan közel kerültek egymáshoz, de mit bánta már! Még közelebb hajolt, és ajkával nagyon finoman megérintette Őt. Pihekönnyű volt a találkozás, és mégis gyönyörrel teljes. Csupán a fogával érintette a felkínálkozó, hűvös bőrt. Mohó éhség volt abban az apró koccanásban, mellyel foga felhasította a csokoládéborítást, és ereiben vad száguldásba fogott a vér, amint a kicsiny darabok a nyelvére olvadtak.
Nem! Ez nem történhet meg! Nem adhatja át magát az őrületnek, melynek végén majd az egész kötegnyi csokoládé az emésztő tűzbe hull! Mély lélegzetet vett, és becsukta a száját. Mire észhez tért, már körben lerágta a csokoládékarosszériát… De! És azonban! A túrót gondosan belehajtogatta a csomagolásba, és zsupsz, visszahajította a hűtőbe.
„A túrót kellett volna megenni, az az egészséges, nem a csoki!” – futott át rajta a sanda észrevétel, ami teljesen úgy hangzott, mintha Anya mondta volna. Így hát hiába volt saját gondolata, meg sem hallotta. Sőt! Határtalanul büszke volt magára: megnyerte az első csatááááát!

Sohonyai Edit: Kockacukor /részlet 17-20. oldal/

×××

Jeget szopogat, gyógyszert vesz be, csak holnapra lelappadjon – ha nem is ő, de legaláb a nyelve.
„Meg vagyok őrülve! Emberek! – kiabálta (józan eszével mit sem törődve) odabent. – Semmi mást nem akarok, csak egy csókot Maxtól! Én istenem, lécci-lécci, jó?”
Hirtelen SMS-hangot hallott a kabátzsebéből.
„Ma még?” – jött a kérdés Lacitól.
Hú, a pénzről elfeledkezett! Ez úgy hatott rá, mint egy orrpöckölés, és mindjárt visszapottyant tőle a földre.
„Küldetésed teljesítve. Pénz átadása esedékes. Mikor?” – írta vissza.
Laci hasonló stílusban válaszolt:
„Felvettem a kapcsolatot az FBI-jal. Ma délután 17 óra megfelel? Várom a szokott helyen. Az ügy szigorúan titkos. Az akció fedőneve: Bea.”
Kockacukor nevetett:
„Igenis, értettem. Pénzt leteszem a megbeszélt helyen. Alvóügynök: Gyula.”
Vajon miért Bea, és miért Gyula? Azt nem tudta megmondani, de jót nevetett rajta.
Ránézett az órájára, fél öt. Sprint hazáig! Senkit sem talált otthon. Most mit tegyen? Dénes apu bevetésen, Anya már a kórházban, Ibolya nem tudni, hol… Dongóval a nyomában berohant Öcsi szobájába, hogy kirabolja a malacperselyét, de csak aprópénz potyogott ki belőle.
„Van egy kis gond… Nagyon szégyellem! Hazajöttem, de ősök sehol. Pénz holnap, ha neked még megfelel. Vagy ha Dénes apu hazajön, megcsörgetlek. Most hattyút ment.”
„Ez komoly gond: Bea-művelet terve füstbe… Várok, Gyula, de nem tudom, meddig bírom.”
Az a nehéz az SMS-olvasásban, hogy nem lehet egyértelműen eldönteni, milyen indíttatással küldte az üzenetet a feladó. Laci most könnyed éppen, vagy megfeddte?
„Minden büntetést megérdemlek. Igyekszem Beát kiengesztelni. Mert Gyula él! Bár a nyelve úgy bedagadt, hogy szólni nem bír.”
„Szerinted milyen Gyula?” – jött a váratlan kérdés.
„Mire gondolsz? Milyen a külseje?”
„Képzeld el a személyiségét, az alakját, és öltsd fel! – jött az instrukció. – Szerepjátékkal természetben ledolgozhatod a pénzhiányt…”
Milyennek képzel egy valóságos Gyulát? Jó nagynak és testesnek, az biztos. Leült a foteljébe, és behunyta a szemét, aztán el-
nevette magát: egy ötven év körüli falusi hentest látott maga előtt. Merje? Ne merje? Merje? Ne merje? Végül is ez játék! És írt egy SMS-t:
„Drága Beácska! Ezúton szeretném megkérni a Kegyed kis kacsóját, valamint tudatom, hogy igaza lehet – én tényleg alkoholista vagyok, mert erős szeszhiányom van. Gyula”
Kisvártatva jött a felelet:
„E kérésre csak egy válaszom lehet: szesz ide vagy oda, szeszelem magát, Gyula!”
Kockacukor szívből felnevetett. Ez nagyon hülye!
„Oh, hát van remény! Van nő, ki érti egy kemény, sokat próbált férfi ember-edény minden töményit! Szeretem, szeretem! Mint istenadta szerepem, mely most a kocsmába szólít.”
„Midőn konyhámban állok, vacillálok: lábas vagy fazék, melyben szerelmes életünk ízét lelem?”
Kockacukor már egészen belejött a játékba:
„Íze van a szónak, annak a huncut mosolynak, mely szája szögletében terem, szeme csillog, szeme villog, mint tányér szélén az aranyperem… Ennyit a költészetről, a maga kedviért. Testi kacérságának meddig bírok ellenállni, nem tudom. Főztje kiváló, de ha más férfi emberre is főzöget, letöröm azt a gyönyörű derekát.”
Laci válasza:
„Kedves Uram, Ön mesterien keveri a szót – más férfi …? Önhöz fel nem ér, nincs más, kinek szívében úgy hevül a vér, s ez adja rántásomhoz a show-t.”
Kockacukor mindenről elfeledkezett, még a nyelvéről és az éhségről is, csak Gyula és Bea románca járt a fejében. Komolyan, érezte magában a henteserőt! Ennek megfelelően ír ta tovább a történetet:
„Ha dolgaink így alakulnak, elárulom, sokat gondolok a maga kecses termetére, gyönyörű szájára, s ama halmokra, melyek majdszétpattintják a blúzocskáját elölről. Fantáziámban jól mutat kicsiny hentesüzletem kirakatában, sonkák és szalonnák között, mosolyogva, elbájolva a vevőket, így növelve kettőnk jövedelmét.”
„Hát még én, midőn közös jövőnk elébe nézek, úgy érzek, mint úri nagynénik polcain azok a képek, mik boldog békeidőket idéznek.”
„Elfogadja hát egy javakorabeli férfi ajánlatát – megtisztel vele. És ígérem, boldoggá teszem. Majd együtt sütünk tepertőt, és megmutatom, miért hív engem mindenki úgy, hogy Késmágus.”
„Ha úgy kívánja, leszek abáló-zabáló párja, s majd a hurkatöltésben is jeleskedve, lesz kis segédje esztendőre a Kismágus…”
Kockacukor eltátotta a száját. Ezt már képtelen volt fokozni.
Úgyhogy csak annyit pötyögött vissza:
„Nyertél!”
És sokáig csak pillogott. Hát ez meg mi volt?

Sohonyai Edit: Kockacukor /részlet 196-198 oldal/

Reklámok

Hogy tetszett?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s