Karácsonyi kérdezünk mesemustrás alkotóinkkal

Mesemustrás szerzőinket idén arra kértem, válaszoljanak két, karácsonnyal kapcsolatos kérdésre:

1. Mi jut eszedbe, ha a gyerekkorod szentestéire gondolsz?
2. Te mit ajándékoznál az angyalnak?

Íme a beérkezett válaszok.

TÓTH ÁGNES

1. Hogy milyenek voltak gyermekkorom szentestéi? Ó, a karácsony maga volt a nagy Fehér Titok. Izgalom. Borzongató várakozás. Felgyorsult szívverés. Bizsergés, Visszafojtott lélegzet. Szobába zárt fenyőillat. Aranyozott dió, piros alma. Meséskönyv, színes ceruza, rajzfüzet. Néha eugénia.(kakaóskrémmel öszergasztott keksz) Anyukám csengő hangja, ahogy a Mennyből az angyalt énekeli. Karácsony másnapján nagyszüleimnél. Kicsi ház hódunnás dombok ölelésében.
Holdfényben csillogó, hunyorgó hószemcsék. Megannyi kristálypor. Fehér, sejtelmes, út. Alaktalan és kihalt, mint a szellemek útja. Sárgán hunyorgó ablakszemek. Odabent vacsora és fenyőillattal hintett szép csendes áhítat, amint az ünnep szentsége mindent átitat. Remény és imádkozás egy jobb jövőért.

2. Én csak egy ölelést. Hogy feltöltődjünk mindketten kifogyhatatlan, gyógyító szeretetettel.

CSÍK MÓNIKA

1. A bizsergető, fejbúbomtól lábujjhegyig átjáró izgalom, amellyel a Jézuska jövetelét vártuk. Már napokkal korábban feldíszítettük a fenyőfát, ott állt teljes díszben, aszaltfügésen, cukorkásan, ezüstös csillagszórósan, alatta frissen kelt búza kis szakajtókba ültetve. Az egész házat átjárta a fenyőillat, kellemes volt belépni, s lekucorodni a „karácsony illatú” langymelegben. Jézuska persze titokban járt nálunk, hiszen jól tudtuk, csak akkor kapunk tőle ajándékot, ha nem leselkedünk utána. A szentestei vacsorát már fészkelődve ültük végig. Hagyományos ‒ alma, dió, méz ‒ desszert zárta az étkezést. Az alma, hogy bárhol eltévednénk, mindig hazataláljunk, a dió, hogy megtudjuk, egészségesek leszünk-e a következő évben, s a méz, hogy fényesedjenek a fürtjeink.
Vacsora után ajándékbontogatás következett, majd éjféli mise zárta a napot. Fényes, díszes, vidám istentisztelet, hisz ilyenkor a szokásosnál többet lehetett énekelni.

2. Az angyalnak, az én angyalomnak, egy pár új cipőt adnék, hisz sokat kellett kísérgetnie, talpalnia utánam, hogy megóvjon minden bajtól. Kényelmes lenne a cipő, vattával bélelt, hogy kellemes legyen benne a járás, és nesztelenek a léptek, hisz az égi teremtmények nem szeretnek zajt csapni. Illat jelzi csak jöttüket: rózsa, vagy cseppenként oldódó gyöngyvirág.

DÁNIEL ANDRÁS

1. Sorban érkező, hangoskodó rokonok: kifestett nénik meg frissen borotvált, levendula felhőben viccelődő bácsik, lábuk körül frissen kipucolt, szépen vasalt gyerekek, egymásra dobált kabátok télszaga, csörömpölő edények, maradék bejglitöltelék a lábas alján, fenyőszag, gyertafény pöttyözte sötét szoba, mennybőlazangyal, nyüzsgés, rúzsos puszik, hogymegnőttélandriskám, csillagszóró keserű füstje, papírcsörgés, hangzavar, mithozottazangyalka?, tepsik, fazekak, halászlé sűrű illata, isteniezacsirkecilikém, szálló porcukor, cigarettafüst, morzsák a szőnyegrojtokon, az ablakon túl sötét, más ablakokban más karácsonyok, vörösborkarika a terítőn, oh tannenbaum, szájamban sütemény, négykézláb mászom az asztal alatt… Bővebben…

Reklámok

Weöres Sándor 100

Weöres Sándor 2013. június 22-én lett volna 100 éves. Mesemustrás szerzőinkkel verselgetve emlékezünk rá.

BERTÓTI Johanna

Csiga

Két csöpp csiga csendben cselleng
apró csápjuk a szélben leng.
El sem hinnéd, ha nem látnád:
egyik Csilla, másik Csanád.

útjuk csillog, fűszál hajlik,
csusszanásuk meg se hallik.
Csilla csába, Csanád kába,
együtt járnak a csárdába.

Így szól Csanád, s Csillára les:
„Kicsiny Csilla, párom kedves!
Melyik házban férünk jobban?”
S csókuk csattan, házuk koccan.

„Megvallom lakásom apró,
Épp csak egy leánynak való.
A tiednek nagyobb váza,
elférünk tán egy spirálba.”
Bővebben…

Demény Péter meséi és versei

Cicacécó

Hédi egy nyivickó. A szót Noémitől tanultam, az interneten nem találom mását, de csak rá kell nézni a cicára, már értem, miről beszél, mármint Noémi, nem a cica.
Ha ledőlünk, Hédi rögtön felébred, s a székből, ahol azelőtt úgy aludt, mint aki egy egész egérdinasztiát elfogyasztott, átugrik az ágyra. Ez azonban korántsem elég neki: rámászik valamelyikünkre, és ott helyet foglal, mint az iskola legszebb padjában.
Olykor viszont nem mászik fel, hanem elkezd bökdösni a mancsocskájával – azt szeretné, hogy észrevegyük. És addig bökdös, amíg észre nem veszed, ha kezdetben nem akartad is.
Máskor pedig nem csak úgy elhelyezkedik, hanem módszeresen megveti az ágyát, vagyis tapicskol rajtunk, amíg elég puhának és kényelmesnek nem érzi a háziruhánkat vagy a pizsamánkat. Bővebben…