Karácsonyi kérdezünk mesemustrás alkotóinkkal

Mesemustrás szerzőinket idén arra kértem, válaszoljanak két, karácsonnyal kapcsolatos kérdésre:

1. Mi jut eszedbe, ha a gyerekkorod szentestéire gondolsz?
2. Te mit ajándékoznál az angyalnak?

Íme a beérkezett válaszok.

TÓTH ÁGNES

1. Hogy milyenek voltak gyermekkorom szentestéi? Ó, a karácsony maga volt a nagy Fehér Titok. Izgalom. Borzongató várakozás. Felgyorsult szívverés. Bizsergés, Visszafojtott lélegzet. Szobába zárt fenyőillat. Aranyozott dió, piros alma. Meséskönyv, színes ceruza, rajzfüzet. Néha eugénia.(kakaóskrémmel öszergasztott keksz) Anyukám csengő hangja, ahogy a Mennyből az angyalt énekeli. Karácsony másnapján nagyszüleimnél. Kicsi ház hódunnás dombok ölelésében.
Holdfényben csillogó, hunyorgó hószemcsék. Megannyi kristálypor. Fehér, sejtelmes, út. Alaktalan és kihalt, mint a szellemek útja. Sárgán hunyorgó ablakszemek. Odabent vacsora és fenyőillattal hintett szép csendes áhítat, amint az ünnep szentsége mindent átitat. Remény és imádkozás egy jobb jövőért.

2. Én csak egy ölelést. Hogy feltöltődjünk mindketten kifogyhatatlan, gyógyító szeretetettel.

CSÍK MÓNIKA

1. A bizsergető, fejbúbomtól lábujjhegyig átjáró izgalom, amellyel a Jézuska jövetelét vártuk. Már napokkal korábban feldíszítettük a fenyőfát, ott állt teljes díszben, aszaltfügésen, cukorkásan, ezüstös csillagszórósan, alatta frissen kelt búza kis szakajtókba ültetve. Az egész házat átjárta a fenyőillat, kellemes volt belépni, s lekucorodni a „karácsony illatú” langymelegben. Jézuska persze titokban járt nálunk, hiszen jól tudtuk, csak akkor kapunk tőle ajándékot, ha nem leselkedünk utána. A szentestei vacsorát már fészkelődve ültük végig. Hagyományos ‒ alma, dió, méz ‒ desszert zárta az étkezést. Az alma, hogy bárhol eltévednénk, mindig hazataláljunk, a dió, hogy megtudjuk, egészségesek leszünk-e a következő évben, s a méz, hogy fényesedjenek a fürtjeink.
Vacsora után ajándékbontogatás következett, majd éjféli mise zárta a napot. Fényes, díszes, vidám istentisztelet, hisz ilyenkor a szokásosnál többet lehetett énekelni.

2. Az angyalnak, az én angyalomnak, egy pár új cipőt adnék, hisz sokat kellett kísérgetnie, talpalnia utánam, hogy megóvjon minden bajtól. Kényelmes lenne a cipő, vattával bélelt, hogy kellemes legyen benne a járás, és nesztelenek a léptek, hisz az égi teremtmények nem szeretnek zajt csapni. Illat jelzi csak jöttüket: rózsa, vagy cseppenként oldódó gyöngyvirág.

DÁNIEL ANDRÁS

1. Sorban érkező, hangoskodó rokonok: kifestett nénik meg frissen borotvált, levendula felhőben viccelődő bácsik, lábuk körül frissen kipucolt, szépen vasalt gyerekek, egymásra dobált kabátok télszaga, csörömpölő edények, maradék bejglitöltelék a lábas alján, fenyőszag, gyertafény pöttyözte sötét szoba, mennybőlazangyal, nyüzsgés, rúzsos puszik, hogymegnőttélandriskám, csillagszóró keserű füstje, papírcsörgés, hangzavar, mithozottazangyalka?, tepsik, fazekak, halászlé sűrű illata, isteniezacsirkecilikém, szálló porcukor, cigarettafüst, morzsák a szőnyegrojtokon, az ablakon túl sötét, más ablakokban más karácsonyok, vörösborkarika a terítőn, oh tannenbaum, szájamban sütemény, négykézláb mászom az asztal alatt… Bővebben…

Reklámok

Egri Mónika meséi

Borzogi bácsi
(részlet egy készülő mesefűzérből)

Borzogi bácsi valaha festőművész volt. Ez meg is látszott a lakásán. Mint minden idősödő, valaha volt festőnél, nála is megállt picit az idő.
Egyedül lakott a harmadikon, és szívesen üldögélt a lakása előtti padon. Nézelődött, és szóba elegyedett azokkal, akik épp arra jártak. Próbált volna kicsit beszélgetni a szépséges képekről, amik a szívében laktak, de ez szinte sohasem sikerült neki, mert a legtöbben épp csak elrohantak mellette. Hajuk lobogott, táskájuk hangosan ütődött neki a fémkorlátnak, olyan gyorsan viharoztak el mellette, akár a villám.
– Sietnem kell, B bácsi, elkések a munkából. Bővebben…

Egri Mónika: Kotyogós

A kávéfőző minden reggel kottyan egyet. Aztán pöffen, de van úgy, hogy töfftöfföl. Épp, ahogy kedve szottyan. Vagy kottyan. Vagy töfftöfföl.
A hétfő reggelek őt is megviselik, túl korán kezd el forrósodni lába alatt a talaj, de hát nincs mit tenni, a meló az meló, és így is fenyegeti a korszerűsítés. Minden karácsonykor rettegve kémleli az ajándékozást, hátha lecserélik egy vadonatúj capuccinofőzőre, vagy kapszulás ketyerére. Eddig még valamilyen csoda folytán megúszta, valószínű, hogy épp megnyerő hangeffektjei védték meg eddig a leselejtezéstől. A kávéfőző legalábbis így gondolja.
És ezért minden reggel egy kicsit jobban elnyújta a töfföket és kottyokat. És ha már úgyis kotyog, ne kotyogjon hiába, pár pletykát nyomban széthint a konyhában (néhány kávépötty kíséretében)… Bővebben…