Mesemustra karácsony – Majoros Nóra: Képesbolt

Mondd olyan gyorsan, ahogy csak bírod, hogy kipi-kopi-kipi-kopi-kipi-kopi. Ilyen gyorsan kopogott a csizmám sarka. Most mondd gyorsan, hogy tiki-taki-tiki-taki-tiki-taki. Ilyen gyorsan ketyegett az órámon a másodpercmutató. Még azt is mondd, hogy dibi-dobi-dibi-dobi-dibi-dobi – így meg a szívem vert a rohanástól. Megálltam a Káptalan domb tetején, ránéztem az órámra, és tudtam, hogy nem érem el a buszt. A következő csak negyven perc múlva indul. Vagyis nem érek haza időben, nem leszek készen semmivel. Azt a hólatyakos mindenit ennek az ocsmány januárnak! Majd jól megfagyok a mínusz két fokban, mert negyven perc nem sok, de megfagyni épp elég.
A Lépcső közön mentem lefelé, dühöngve. Bővebben…

Mesemustra karácsony – Simon Réka Zsuzsanna: Pukka fest

Kapukki Pukka leginkább rajzolni szeretett. Ha nem volt papírja, keresett egy kis ágat és azzal firkálgatott a homokba. Születésnapjára mindig ecsettel, papírral és sok-sok festékkel lepték meg barátai. És mit gondoltok, a Mikulástól mit kapott? És az angyaltól? Hát, persze, ugyanazt. Festéket, papírt, ecsetet.
Tavasszal, nyáron, ősszel és télen, ha semmi dolga nem akadt, fogta a kis festőállványt, becsomagolta a gömbölyű, a hosszúkás, a tavalyi, a kicsi, a nagy, a közepes festéktubusokat, hóna alá csapta az ecseteket, és sipirc, meg sem állt a kedvenc domboldala tetejéig. Bővebben…

Mesemustra karácsony – Zágoni Balázs: Szovátai mese

Tudjátok, miért híres Szováta? A Medve-tó miatt. Nem azért ez a neve, mert medvék úszkálnak benne, hanem azért, mert olyan az alakja, mint egy kinyúlt, alvó medvének. Ez a Medve-tó majdnem varázstó. Képzeljétek el, hogy gyógyító ereje van! Messze földről jönnek ide az emberek, hogy megfürödhessenek a vizében. Vásárhelyről, Kolozsvárról, sőt, még Budapestről is! De hogy kerül a Medve-tó ebbe a téli mesébe? Hiszen olyan hideg van kint, hogy a vadlibák sem akarnak úszkálni benne! Hát így:
– Megyünk a Medve-tóhoz! – jelentette ki Apa.
– Most? – kérdezte Dorka, és meglepődésében elfelejtette tovább húzni a nadrágot.
– És mit csinálunk ott? – kérdezte Hanna.
– Fürdünk – mondta Anya, és elkezdte összeszedni a család fürdőruháit.
Barni az ablakhoz rohant. Bővebben…

Mesemustra karácsony – Kiss Ottó: Jönnek a királyok

Ti szegény kukázók,
hogy vagytok, hogy vagytok!?

Köszönjük, megvagyunk,
köszönjük, megvagyunk!

Nem fáztok, kukázók?
Rettentő hideg van!

Nem fázunk, nem fázunk,
éppen csak didergünk,
van nekünk kabátunk,
az éjjel pihentünk.

Megfagytok, kukázók,
mínusz lesz, jön a tél!

Nem fagyunk, nem fagyunk,
nem tél jön, ünnepek!

A három király majd
tömjénnel, mirhával
hoz nekünk aranyat:
zsákszámra üveget!

Ó, szegény kukázók,
mit tesztek, mit tesztek
a zsákszám üveggel,
a zsákszám üveggel?

Elvisszük, elvisszük,
a boltban beváltjuk,
a pénzen bort veszünk,
halat és kenyeret.

Menjetek el inkább
a gazdag emberhez,
segít az rajtatok,
szállást ad, megetet!

Van nekünk, van nekünk
egy gazdag emberünk,
ő jön el mihozzánk,
el innen nem megyünk.

Nálunk járt tavaly is,
nem adjunk senkiért,
úgy hívják, Úr Jézus,
éjfélre ideért.

Ő a mi királyunk,
ő a mi kenyerünk,
olyankor fáradt már,
itt alszik mivelünk.

(Gyula, 2011. december)

Mesemustra karácsony – Miklya Luzsányi Mónika: Márkó királyfi

Sokféle gyerek járt a mi iskolánkba, ahol tanítottam. Volt közöttük szegény is, gazdag is, okos is, buta is, de egyben megegyeztek: Márkó királyfit irigyelte valamennyi. Hogy mikor is ragadt rá ez a név, már magam sem tudom, de illett hozzá, az bizonyos. Nagy iskola volt a mienk, minden évfolyamra három osztály járt, de a nagy gyerekseregből is kirítt Márkó. Nem csak azzal, hogy menő cuccokat hordott, edzőcipőjén, pulóverén, dzsekijén mindig az éppen legmenőbb márkák villogtak, természetesen a legutolsó divat szerint, hiszen klassz ruhája volt még sokaknak. Márkót viszont elképzelni sem lehetett másban.
Egyszer, amikor a Kerekhegyi- erdőbe mentünk kirándulni, elkapott minket egy nagy zápor, s bizony bőrig áztunk volna valamennyien, ha be nem húzódhatunk az erdészház védett teraszára. Tavaszi zápor volt, amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is szaladt, még csak sarat sem hagyott maga után, csak az erdő esőszaga meg a faleveleken himbálódzó nagy esőcseppek árulkodtak arról, hogy itt keresztül nyargalt Zivatar Úrfi. Az esőszaggal meg is békültünk gyorsan, mert jó illata van az eső áztatta avarnak, ilyenkor szinte érezni lehet még azt is, hogyan lélegeznek mélyeket a fák. Bővebben…