Mesemustra karácsony-Murányi Zita: Hullahopp; Bújék

MURÁNYI ZITA

Hullahopp

Nagyon szerettem volna egy hullahopp karikát karácsonyra,
a jézuska mégis egy bordásfalat hozott.
Nem hiszem, hogy tévedett volna, csak a nagy kapkodásba
véletlen összecserélte az ajándékokat. A világ túlsó felén egy másik
kislány, most épp olyan szomorú, mint én. Amikor megfedi
az apukája, hogy egyen szépen és ne turkálja az ünnepi
lakomát, lehet, hogy pont a bordásfalamra gondol.
De az ilyesmit nem értik meg a szülők.
Nekik csak az a fontos, hogy üres legyen a tányérod
és dicsérd meg a főztjüket, ha nem ízlik, akkor is, ahogy
ők teszik egymással. Azt hiszem, emiatt nem veszik észre a különbséget
hullahopp és bordásfal között. Bővebben…

Murányi Zita versei és meséi

Tündérhaj

Neked mindig szőke volt a hajad, mint a tündéreknek?-
ha megkérdezem nagyit,
a válasz mindig ugyanaz:
Világ életemben.
Csak azt nem értem, hogy került az a rengeteg barna hajú fotó nagyi fiatalkorából
a fényképes dobozba.
Ha nem most, akkor biztos régebben festette a haját.
Barnára. Pedig barna hajú tündérek nincsenek is.

Szeretet

Nagyi úgy fejezi ki a szeretetét
apa irányába, hogy pacapörköltet főz neki
ebédre, amikor látogatóba megyünk.
Ez azért nagy szeretet a részéről,
mert nem elég, hogy ki nem állhatja a pacal
illatát, a kezén és a nyakán csúnya kiütések lesznek, ha megérinti
azt a nyálkás, fehér valamit. Nem is tudom, apa
ezekután, hogy tudja lenyelni azt a pörköltet.
Nekem nem lenne szívem. Pedig apának
még nálam is jobban kéne szeretnie nagyit,
elvégre állítólag ő az édesanyja.

Harapás

Eszter ma csúnyán beleharapott az alkaromba,
a foga nyomát még mindig látni,
óvó néni azt mondja, Eszter szeret engem.
Ma anya jött értem és miközben öltöztetett,
észrevette a harapásnyomot a karomon.
Nem árultam el, hogy Eszter műve,
de, mert anya nagyon pipa lett tőle,
óvó néni megtette helyettem is.
Ezekután ki fog szeretni? – egy kicsit megijedtem.
Csak amikor anya meghúzta Eszter anyukájának a haját,
jöttem rá, hogy nem kell aggódnom. Ha anyu
szereti Eszter anyukáját, akkor már Eszterre se haragszik.
És akkor…
Holnap én is visszaharaphatom őt.

Miért nem lesz a sündisznóból vacsora?

Ni csak egy süni! – Leó kandúr nézte, csak nézte az apró állatot, mely hetek óta feküdt ott mozdulatlanul, összegömbölyödve a fűben. Akárcsak egy labda.
Úgy megdögönyözném, úgy nekiszaladnék – ábrándozott magában, majd orrával odébb is lökte-hengergette egy kicsit. Bár ne tette volna. Mert bizony a süni tüskéi csúnyán megbökték.
Miért szúrtál meg te sün? – fordult a tenyérnyi állathoz, hogy tüstént kérdőre vonja.
Mert a sünit – fakadt ki a csinos sünlilányból –, úton-útfélen oktalanul bántják. A gyerekek botokkal piszkálják, a felnőttek meg a földeken, ha csak szaladni látják, iszkiri, kaszával esnek neki, ütik, vágják, csápolják, ahol érik. Szerintük kiforgatja a földből a virágot, a vetőmagot, csak kárt csinál, de hasznot nem hajt semmit. Hát már csak a sün sem hagyhatja, hogy agyonverjék, neki is csak meg kell védenie magát valahogy. Bővebben…