Nógrádi Gábor, Papa könyve

Éppen kijöttem a szobából.
Pontosabban: a szobánkból, ami lüke-Bibi húgommal közös, mióta Papa elfoglalta az enyémet. (Kösz, Papa!)
Szóval, éppen kimentem a nappaliba a szobánkból, hogy sürgősen keressek valami csokit, kekszet stb. életem nagy fájdalmaira, amikor Papa jobb tenyerét hirtelen a mellemnek támasztotta és megállított.
‒ Tudod, miért unatkozol, Samukám? ‒ harsogta az arcomba. ‒ Mert nincs egy jó könyved!
Mit mondjak? Felforrt az agyvizem.
‒ Egy: nem unatkozom! ‒ vicsorogtam. ‒ Kettő: van jó könyvem! Három: ne Samukázz folyton! Nem vagyok Samu! A keresztnevem: Adorján! Szótagolva: A-dor-ján!
(Mondjuk, utálom a nevemet, de a Samukázást még jobban!) Bővebben…