Mesemustra karácsony – Nyulász Péter: Hó hahó

Lábam alatt ropog a hó
Fehér minden földön-égen
Ez az, ami nekem való
Erre vártam egész évben!

Legjobb most a hópelyheket
Bekapni a levegőben
Nyelvem hegyén olvadjon el
Attól leszek jó erőben Bővebben…

Reklámok

Weöres Sándor 100

Weöres Sándor 2013. június 22-én lett volna 100 éves. Mesemustrás szerzőinkkel verselgetve emlékezünk rá.

BERTÓTI Johanna

Csiga

Két csöpp csiga csendben cselleng
apró csápjuk a szélben leng.
El sem hinnéd, ha nem látnád:
egyik Csilla, másik Csanád.

útjuk csillog, fűszál hajlik,
csusszanásuk meg se hallik.
Csilla csába, Csanád kába,
együtt járnak a csárdába.

Így szól Csanád, s Csillára les:
„Kicsiny Csilla, párom kedves!
Melyik házban férünk jobban?”
S csókuk csattan, házuk koccan.

„Megvallom lakásom apró,
Épp csak egy leánynak való.
A tiednek nagyobb váza,
elférünk tán egy spirálba.”
Bővebben…

Mesemustra karácsony- Nyulász Péter: Téli mese

NYULÁSZ PÉTER

Téli mese

Sárgarépa, piros lábas, fekete szén, seprűnyél,
alig vártam jöjjön már a deres, fagyos, havas tél.
Gyúrtam három hógombócot: kettő kisebb és egy nagy.
Magas, délceg hóember lett, mondtam neki: csinos vagy!
Nem válaszolt semmit erre, állt csak ott a kert végén,
reggel viszont csodálkoztam répaorra hűlt helyén.

Hova lett az orrod, mondd csak? – de ő megint hallgatott,
seprűjével, lent a hóban lábnyomokra mutatott.
Értem most már! – kaptam észbe, nyuszi járt itt éhesen;
hóemberem, répaorrát neki adta kedvesen.
Örültem, mert így az éhes nyuszi koma jóllakott,
én pedig az új nózinak, kerestem egy jégcsapot.

Nyulász Péter: A Világ Legdacosabb Töltőtolla

Csukás István hetvenötödik születésnapjára:

Valamerre a mesék földjén, valahol Sajgótalján felé félúton, a lilafüledi elágazásnál jobbra, egy kis aprókavicsos utacska töri át az út menti berkenyebokros jegenyesort. Átkanyarog a lankás domboldalon, és egy titokzatos parkba visz. A szabályosan nyírt sövények között virágágyak illatoznak, középen szökőkút csobog, mellette játszótér, két oldalt pedig egy-egy ház áll. Az egyik egyszerű, emeletes lakóház, mintha valami nagyváros közepéről varázsolták volna ide, ám a másik, mint valami kis tündérpalota. Mögöttük sportpályák, úszómedencék és garázsok mindenféle járművel.

Nem véletlenül titokzatos ez a hely! A Nagy Meseíró számtalan gyermeke lakik itt, történeteinek szereplői. A nagyvárosi házban gyerekek és felnőttek, a kis palotában tündérmesehősök.
Bizonyára vannak itt verőfényes, madárcsicsergős reggelek, lusta, fülledt nyári délutánok, vircsaftos, hógolyózós téli esték, de ez a nap történetesen egy hűvös, felhős, esőszemerkélős tavaszi délelőtt volt.
A kis palota ablakából Kiscsacsi bámult kifelé egykedvűen. Mögötte csendesen múlatta az időt a népes társaság, senkinek se fűlt foga kidugni az orrát.

Tovább…

Nyulász Péter meséi és versei

Helka – A Burok-völgy árnyai
(részlet)

9. A KEKUD-FORRÁS BÉKÁI

– Pszt! Egy pillangó!
– Az szender.
– Nem mindegy az neked, Brinyó? Úgyis megeszem mindjárt.
– De mindegy. Hanem a felét nekem adha… Hrmmm. Hogy te mennyire mohó vagy, Bruti!
– Bost biér? Éb veddem ézsre.
– Hányszor kértelek, hogy ne beszélj tele szájjal!? Borzasztó, hogy folyton csámcsogsz!
– Pszt! Bég edj zsender!
– Hhhhah. Az boglárka. De nyeld már le!
– Ezst izs? Jaó.
Supp. Már repült is a hosszú, ragadós nyelv, s a boglárka épp úgy végezte, mint az imént a gyanútlan szender: Bruti szájában.
– Pfúj, egyszerűen gusztustalan vagy! – fordult el Brinyó, és nagyot kordult a gyomra. Bővebben…