Prágai Tamás meséi

Vadállatok a kabátzsebben
(részlet)

1

Csoma Gábor eloltja a villanyt és mesélni kezd

Egy este Csoma Gábor, miután lekapcsolta az állólámpát, mesélni kezdett fiának, Csoma Csombornak. A lámpában amúgy is takarékos izzó pislákolt, villanyoltás után szinte sötétben maradt a szoba. Csak a paraffinmécses fénylidérce ágaskodott, hosszú árnyékok táncoltak a falon, a könyvespolcon és a faliszőnyegen.
Csoma Gábor kutatómérnököt barátai és ismerősei gyerekkora óta Pepitának hívják. Egy jellegzetes mintázatú pantalló, vagyis hosszúnadrág miatt ragadt rajta ez a név. Igazság szerint most már jobban is kedveli ezt a nevet, mint azt, hogy „Csoma Gábor”.
Pepita és Csombor szerette a fejből mondott, a világról és róluk magukról szóló meséket.
Mondhatni, elsősorban a saját magukról szóló meséket szerették, olyasmit, hogy „Pepita és Csombor lemegy Túró Rudolfot vásárolni a kisboltba, és út közben találkozik a Zöld Disznóval”, és más effélét.
Csakhogy ez a mese nem így kezdődött. Nem Pepitáról és Csomborról szólt – hanem egy bizonyos Inciről és az anyukájáról. Ez a név jutott Csoma Gábor eszébe. Talán ő sem tudta volna megmondani, hogy miért éppen ez. De Csombor kíváncsi volt erre a mesére is. Bővebben…

Reklámok