Hétvári Andrea meséi és versei

Türelfi

Időbirodalom közepében Siet országban élt Kapkod király és egyetlen fia Türelfi.
Siet országot nem véletlen nevezték így. Mindenki állandó kapkodásban és rohanásban volt. Állandóan loholt valahonnan valahová vagy valahová valahonnan. Nem volt egyetlen perc megállás, békés szemlélődés, nem volt idő kellemes pihenésre, fűben felhők fürkészésére vagy bámulva bambulásra sem. Kapkod király parancsára az ország minden egyes szegletében szigorú órák mutatták az időt. De sajnos mind előre volt állítva. Vagyis sietett. Kapkod Király azért rendelte így, nehogy bárki bárhonnan elkéssen, és hogy mindig mindenki mindenhová időben odaérjen. Ennek az állandó rohanásnak az lett a vége, hogy semmi sem akkor történt, amikor kellett volna, hanem mindig minden sokkal korábban. Siet ország lakói sötétben ébredtek és napsugaras délután tértek nyugovóra, a gyümölcsöket éretlenül szüretelték, már vacsoraidőben megették a másnapi reggelit, és még sorolhatnám mennyi mindent csináltak máskor és máshogy, mint ahogyan kellett volna.

Ezerféle virág nyílt a palotakertben. A tulipán, a jácint, a gyöngyvirág már rég kivirított, de a rózsa, Kapkod királyné kedvenc virága mozdulatlan maradt.
– Évek óta kísérletezik hű kertészünk – jajveszékelt – mégsem nyílik országunkban a rózsa. Kapkod király és Kapkod királyné egyetlen fia Türelfi türelmesen hallgatta édesanyja jajveszékelését. Ő volt a birodalomban az egyetlen, akinek volt ideje felhőket fürkészni, kivárni a gyümölcsök érését és tücsökcirpelést hallgatni nyári éjszakákon. Történt egyszer, hogy Virágbirodalom uralkodója jött Kapkod királyhoz látogatóba. Az előkelő látogató nagy csokor fehér rózsát hozott a királynénak.
– A kedvenc virágom! – tapsikolt örömében a királyné a különleges ajándék láttán.
– Mi ez a rémes ricsaj? – torpant meg a vendég.
– Óráink percmutatóinak kattogása – legyintett a megajándékozott.
– Nagy baj, nagy-nagy baj! – törölgette a homlokát Virág király. – Ebben a nagy sietségben a rózsák ripsz-ropsz el fognak hervadni – csóválta meg a fejét, és elbúcsúzott.
Kapkod királyné a székébe roskadt. Akkor mindennek vége. Évek óta hiába vágyakozik és epekedik e királyi virág után, és tessék, ez lesz a vége. Türelfi szokásához híven figyelmesen és türelmesen hallgatta végig a beszélgetést. Nem szólt egy szót sem, mert nemcsak türelmes, de végtelenül csöndes is volt. (Megszokta, hogy ha csöndben marad, minden sokkal érdekesebb és aprólékosabban szemügyre vehető.) Napnyugtakor, amikor már mindenki az igazak álmát aludta, Siet ország összes óráját kikapcsolta. Kapkod király és a királyné aznap derűsen, kipihenten ébredt. Jólesőt nyújtóztak ágyukban, amikor észrevették, hogy odakint már régen fölkelt a nap. Mégsem ugrottak ki a meleg takaró alól, hanem boldogan pislogtak egymásra, mert ilyen jóízűt még sohasem aludtak. Nem kattogtak már az órák, nem sürgette hát őket semmi. Siet országból a Nyugalom országa lett. Minden kertben kivirított Kapkod – akarom mondani − Ráérős királyné kedvenc virága. A birodalom kapuján és a zakatoló órák helyén pedig mindenhol táblák hirdették: „Türelem rózsát terem.”

Hősnóta
Lackfi Jánosnak
vidámságos szeretettel

fürge Vinettu kipróbálta
mennyire hasznos a lóvágta

pusztai Toldira tesztelték
hozdela – dobdide petrencét

szőke Kevin kora hat hónap
üldözi egyre a rablókat

mennyei étel a hagymásbab
benne ma senkise babrálhat

törje az asztalit apróra
döngöli szépen padlóra

püff neki, bajnoki számrendszer
ad neki délre ma Bád Szpenszer

tagjai százfele osztódtak
ő se találta ma vonzónak

ég fele lengeti Csák Norrisz
sok kicsi kínai zászlót visz

tátika pislogi szeptember
bumm bele, fuss neki még egyszer

ez csupa móka de játék ma
pörget a durrbele körhinta

bömböl és ordít a hangszóró
megjavította ma Han Szóló

szétszedi, bütyköli Dart Véder
maszkba hörögni ki nem szégyell

hirdeti harcosi törvény ma
éljen e nagyszerű kolléga

este a rosszfiú elfárad
végre ha vége e zsongásnak

dugd el e hőskori zanzákat
súgva se mondd el a macskádnak

Busz-nóta

zötykölődve bambulok erre-arra
egyszer élünk, élvezem én a tájat
s míg az út fut, római mód henyélek
bőrfotelekben

nem cserélek párizsi gyors motorral
sem biciklivel, szelem én a tájat
kék buszommal pörgeti négy keréken
gyors anakonda

hangya-népek lépnek elé a zebrán
annyian cikáznak a szürke járdán
mélabúsan hömpölyög át az úton
gépkocsi-konvoj

hátradőlök, emberi kéz kirángat
jaj de nálam nincs nyoma sárga jegynek
büszke botja bús koponyámra koppint
helyszíni bírság

véget ért a mesteri móka mára
fűzfaágra fát fütyülő virágom
szóvirágnak még sose volt hasonló
klasszikus íze

akkor inkább űrrepülés a Holdra!
csillagúton nincs oki ellenőrzés
jó tejúton szélsebesen cikázok
újra meg újra

Reklámok

Hogy tetszett?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s