Bosnyák Viktória meséje

Tündérboszorkány
(Részlet)

1. fejezet
melyben a történet elkezdődik (most meglepődtél, igaz?),s amelyet ha sikerül jól megírnom, talán a másodikat is elolvasod

– A macska rúgja meg! A darázs csípje meg! Azt a rézfánfütyülőjét! A rozsdás kiskésit neki! – morgolódott magában,no nem egy hírneves néprajzkutató, hanem egy sápadt, vézna, tízéves fiú.
Szívesen bemutatom Neked, ugyanis ő a történet főszereplője. A neve Jóhegyi Laci. Szeptember elsejét írunk, hétfőt, s hősünk útban van az iskola felé. Most már sejted, miért motyog magában? Enyhén szólva dühös. Miért beszél ilyen furcsán? Miért nem mondja egyszerűen, hogy „A fene egye meg azt a hülye iskolát!?” – kérdezed Te. Ezzel mindjárt a lényegre tapintottál. Laci ugyanis bármennyire hétköznapinak tűnő fiú, mégsem olyan, mint a többiek. (Például a Te osztályodban a verekedős Dani vagy az a fiús Eszter.) Laci állandóan olvas. Nem szeret focizni, társasozni, tévézni, számítógépes játékokkal játszani. Már elsőbe is úgy érkezett, hogy folyékonyan olvasott. Örült is Marika néni, hogy ilyen okos gyerek van az osztályában. Annál nagyobb volt a csalódása, amikor Laciból egy fia értelmes választ sem tudott kihúzni. Lacinak ugyanis mindegy, hogy matek-, környezet- vagy énekóra van, az ő gondolatai az éppen félbehagyott könyv körül forognak. Ezért nem tud olyan egyszerűen és érthetően beszélni, mint Te. Nem is kell már Neked elmagyaráznom, miért sápadt a fiú 10 hét vakáció után. Talán nem sütött volna a nap idén nyáron? Sütött bizony, de nem Jóhegyi Laci sápadt arcára. S amikor nagymamája így sápítozott az elsötétített gyerekszobában:
– Kicsi szívem, drágaságom, egy kis napsütésre lenne szükséged! – mit csinált ez a gézengúz? Kaján vigyorral húzta elő az ágy alól az erre az esetre odakészített Arany János-kötetet, és homlokáról a képzeletbeli izzadságcsöppeket törölgetve felolvasta:
– „Ég a napmelegtől a kopár szík sarja,
tikkadt szöcskenyájak legelésznek rajta…”
– Elég lesz, Nagyika? Vagy folytassam? De akkor talán be kellene kenni magam valami naptejjel.