Rozi az égen, Pagony Kiadó, 2010. Illusztrálta Kun Fruzsina.
(részlet)
“Éjjel a csillagos ég alatt felfohászkodsz: Mily nagy a világ!
De ládd: egyetlen gondolatod a legtávolabbi égitesten is túlfut pillanat alatt.
Egy gondolattól a másikig végtelenül hosszabb az út, mint csillagtól csillagig.”
Weöres Sándor: A mozdulatlan utazás
1. Fejezet
Az elveszett szülinap
– Ez a legrosszabb napom!!! – zokogta Rozi az ágya fölött lógó plakátsüni képébe.
– A legeslegeslegrosszabb!!!
Engem senki nem szeret, és mindig ezt csinálják! MINDIG!
– Süni továbbra is érdeklődve szemlélte a pipacsvörös képpel ordító kislányt, de semmiféle részvét nem tükröződött a tekintetében. Rozi felháborodottan ledobta magát a földre, háttal az undok plakátsünnek.
– Utálatosak. Anya is – gondolta, mert ezt már nem volt kedve hangosan kimondani. Tudta, Anya hallja minden szavát, csak úgy tesz, mintha nem hallaná. – Mindig ezt csinálja – fűzte tovább gondolatban. – Felbosszantja az embert, aztán mikor végre sikerül neki, akkor direkt kint trónol a vacak konyhájában, mint egy izé… egy konyhai ló. Igen, egy ló.
Ezt nagyon találónak érezte. Kicsit el is mosolyodott, mert ez azért mégiscsak vicces volt: Anyaló; néha meg kell patkolni, mert fáj a lába, ha sokat koptatja az aszfalton. Csakhogy Rozit nem olyan fából faragták, hogy hagyta volna magát eltéríteni egy kósza Anyalóval, mikor igazi sérelemről volt szó. És most bizony komoly sérelem esett. Ugyanis ma volt Rozi születésnapja. Bővebben…
Könyvmutatványosok Mesemustra 