Dóka Péter: Lázánó és Bíborka

A leghidegebb téli éjszakákon, amikor a zajok és a hangok is megfagynak, néha feltűnik egy furcsa alak az utcán. Szinte meztelen, csak apró, hófehér nadrágot visel, s nagy fekete csizmát a lábán, amellyel házakat lép át. Futhatsz utána, sose éred utol, kiáltozhatsz utána, meg se hallja. És ahol elhalad, megolvad a jég, csizmája nyomait tócsák őrzik. Valaha úgy hívták, a jótevő, de már régen nincsen neve, elvesztette azon a napon, amikor megpróbált segíteni Bíborkán.
Mindez a távoli északon történt, a Zuzmó-hegység lábánál, Hidegföldén, ahol még a jegesmedvék is állandóan köhögnek. Hidegfölde királya akkoriban a híresen rosszkedvű Mínusz király volt. Nem csinált semmit, egész nap fűthető trónszékén ült, zsályateát ivott, és didergett. Bővebben…

Reklámok

Dóka Péter: Lila királylány

Szivárványország királyának három lánya volt: Piros királylány, Hófehér királylány és Lila királylány. Piros királylány mindig piros ruhában járt, piros szalag volt a hajába kötve, még az arca is piros lett, ha zavarba jött. És szinte mindig zavarba jött, mert eléggé szégyenlős volt. Hófehér királylány csakis fehér ruhát hordott, fehér volt a bőre is, még a legnagyobb napfényben sem tudott lebarnulni, a foga pedig vakítóbban ragyogott a friss hónál. Lila királylány csakis lila ruhát viselt, fekete haját lila kendővel kötötte hátra, lila volt a harisnyája, a zsebkendője, még a szemüvege is. Bővebben…

Dóka Péter versei

Volt egy nyulam

Volt egy nyulam.
Lógó fülű, dalmata
amerikai törpenyúl,
ez volt a ketrecre írva,
amiben megláttam a boltban.
Éppen nem csinált semmit.
Ez jellemző volt rá,
sosem csinált semmit.
Csak evett és aludt,
és néha a lábával toppantott.
Olyankor apám azt mondta,
hívja a nyuszilányt. Bővebben…