Bátky András meséje

Karácsonytolvajok

Sáfrány csak úgy lazán nekidőlt az ajtófélfának. Szép szál manó volt, jobb napjaiban volt vagy nyolc centi. Persze nem az ilyen hideg téli napokon, ilyenkor éppen hogy kikunkorodott a szőnyeg rojtjai közül. De Sáfrány leginkább nem a magasságával tűnt ki általában, hanem azzal a híresen nagy eszével. Most is, ott a félfának dőlve, látszott, hogy annyira nagyon jártatja valamin az eszét, hogy szinte füstölnek a fogaskerekek a kobakjában. Satu, aki legalább egy centivel kisebbre nőtt, már előre rettegett, mi fog itt már megint kisülni.